2017.10.26. ŐK, MIND A TIZENKETTEN" Ónody Éva könyvbemutatója

"Belémívódott egy életre a világraszóló 1956-os magyar forradalom, meghatározta mindenkori magatartásomat, a lehangoló magyar valósággal szemben is. Mondhatni, vigasztalóan hatott rám az emlék: Hogy mire nem volt képes ez a nép!! Kicsit a hétköznapjaimat igazgatta a tudatalattiból, ahová befészkelte magát. S nemcsak azért, mert az „ellenforradalmár” bélyeggel engem is elláttak; nem engedtek egyetemre, és kirúgtak az óraadó-tanítói állásomból. A fővárostól több száz kilométerre, a Viharsarok kis falujában, megrendülten éltem át a rádióból sugárzott, végtelenül izgalmas és százszor megkönnyezett eseményeket. Az a pár év – 1987-1990 –, amikor személyesen megismerhettem őket, a lassan hazalátogató forradalmárokat – akik a kötél általi halál elől mene-kültek el az országból, vagy a börtönből szabadultak –, szívszorítóan szép korszak lett az életemben: szemtől-szembe találkozhattam velük, a számomra még szinte puskaporszagú harcosokkal és rajongással, megilletődötten néztem föl rájuk. Valahogyan úgy, mint az ókori görögök tekinthettek isteneik szoborba öntött alakjaira. Magam is csodálkoztam néha, hogy az évtizedek sem törölték ki felnőtt valómból az érettségiző kislányt, aki ’56-ban voltam. S igen; éppen ők mind a tizenketten előugrottak most a teljes életművemből, akiket valaha megírtam és leveleztem is velük; vagy meg nem írtam ugyan őket, de gyakran gondoltam rájuk. Tizenketten „gyűltek egybe”, mint a bibliai tizenkettő, akiket már több mint kétezer éve számon tartunk, Júdással együtt. Hisz ma is elég sok az áruló, miért éppen a forradalmárok között ne lenne egy, akinek ugyanúgy nem lehet megbocsátani, mint ahogyan több ezer évvel korábbinak sem lehetett. De az igazak emlékét mindvégig tisztelettel őrizzük. Mert ki parancsolhatta volna meg nekünk – akár a tiltás nehéz évtizedeiben is, hogy ne szeressük őket?" Ónody Éva Püski Kiadó – Budapest, 2017