15 Aprile 2024
course: Home > blog

2024.02.24. dr Kaszás Annamária és dr Varga Réka előadása a Sibelius Társaság szervezésében a Vollnhofer ArtStudioban

Zene, ének, tánc, Előadások, 2024 események
written by Admin on 24-02-2024 22:00

ELŐADÁSOK:
Dr Kaszás Annamária "Sibelius és kora szubjektív szemmel"
Dr Varga Réka "A nem ragyogó liget"

„Annamária és én rendszeresen elzarándokolunk Finnországba az éves Sibelius Fesztiválokra
Lahtiba. A gyönyörű muzsika élvezete mellett rendre bebarangoltuk a csodálatos finn tájat,
megtekintettük a mester életének állomásait és a többi korabeli művész múzeumait, emellett
kortárs finn alkotókkal is megismerkedtünk. Annamária, aki kiváló vizuális érzékkel megáldott
bőrgyógyász ezen eseményeket csodálatosan szép fotókkal dokumentálta, s ezekkel
illusztrálva tartana egy prezentációt a fenti élményekről.
Én, mint pszichiáter, kutatásokat végeztem egy érdekes lélektani jelenségről - s hogy hogyan
kerül ide Sibelius? Az az előadás meglepetése lesz. Annyit elárulok, hogy több híres korabeli
pszichiáter őt tartotta a pszichoanalítikát a zenében leginkább megjelenítő zeneszerzőnek”


Attached documents
A nem ragyogó liget
dr. Varga Réka előadása



A pszichogén halál intenzív pszichés traumához kötődik, mely rövid időn belül olyan erős ingertöbbletet hoz a lelki életbe, hogy azt lehetetlen a szokásos módon feldolgozni. A pszichogén halálhoz vezető folyamat során a normál motiváció és a célorientált viselkedés fokozatos, progresszív hanyatlása zajlik. Megfelelő intervenció nélkül az első tünetek megjelenésétől számítva huszonegy napon belül bekövetkezik a halál. Meghalhat egy embertársunk azért, mert úgy gondolja, hogy visszavonhatatlan vereséget szenvedett, és beletörődik a halálba, mely az egyetlen megküzdési lehetőségnek tűnik számára. A pszichogén halál nem öngyilkosság.

Már a történelem korábbi időszakaiban megfigyelték a jelenséget. A XVII. századi amerikai jamestown-i kolónia telepesei körében, az 1700-as évek rabszolgái között, a II. világháború koncentrációs táboraiban és japán fogolytáboraiban, illetve a koreai és a vietnami háború hadifogolytáboraiban a korabeli leírások alapján „csak feladták és meghaltak”. Távolabbi kultúrákban „mágikus halál”–ként aposztrofálják. Napjainkban katasztrófák életben maradt áldozatainál, valamint kórházba bekerülő idős betegeknél és súlyos testi kórkép diagnózisával szembesülő pácienseknél figyeltek fel megjelenésére. Folyamatban lévő kutatásunkban intenzív osztályos kezelésben részesült betegek körében vizsgáljuk a pszichogén halál jelenségét.

A pszichogén halálhoz vezető út állomásai az alábbi sorrendben követik egymást: elsőként a szociális visszahúzódás stádiumát figyelhetjük meg, majd az érintett apátiássá válik, ezután következik az abulia stációja, majd elérkezik a pszichés akinézia szakasza, és innen számítva három-négy nap alatt bekövetkezik a pszichogén halál. Röviddel a halál előtt paradox jelenség, a „hamis ébredés” észlelhető.

A pszichogén halál közvetlen biológiai okát, ami a szervezet fizikai pusztulásához vezet, a Cannon-féle stressz modell írja le. A fent részletezett fázisok hátterében az agy működését vizsgálva a dopamin egyensúlyának zavara detektálható. A mélylélektani megközelítés szerint a traumatikus esemény szembesíti az egyént végső tehetetlenségének élményével, elvész a biztonságérzet és a kontroll érzése, s ezen elemi fenyegetésérzés indítja be a biológiai stresszválaszokat.

A pszichogén halál első négy fázisból lehetséges visszafordítani az állapotot, így döntő fontosságú a tünetek mielőbbi felismerése. A történelmi időkben a fogolytársak vették át külső motivátorként a hiányzó belső motiváció szerepét. A modern kezelésben a sokktalanítás valamint az agyi dopamin rendszereken ható gyógyszerek alkalmazása mellett a pszichoterápiás intervencióé a főszerep, melynek célja a belső motiváció újjáélesztése, a kontroll érzésének visszaszerzése, a szelf visszaállítása érettebb változatban, és az élettörténet újraírása, hogy az magában foglalja a traumát annak minden vonatkozásával együtt. Kulcsfontosságú a kreativitás erősítésének szerepe, mely a szelf újraépítésében és az elveszett tárgy kárpótlásában elengedhetetlen – és itt jutunk el az emberi kreativitást a legmagasabb szintre emelő kultúra, a művészetek fontosságához. Az alábbiakban a fent leírt megküzdés egyik legcsodálatosabb művészi kifejeződését szeretném ismertetni.

„A nem ragyogó liget” (lucus a non lucendo): címet adta Jean Sibelius a IV. (a-moll) szimfóniájának. A mű keletkezésének a hátterét elemezve azon kép tárul elénk, hogy Sibelius alkotói helyzetét tekintve művészileg egyre inkább elidegenedett a zenésztársai által divatossá vált atonális kortárs zene stílusirányzatától, irigyei (zeneszerzőtársak, kritikusok) támadták formálisan emiatt - valójában sikerei miatt. Sibelius válasza az előbbiekre így szólt: „A Negyedik szimfónia tiltakozásul szolgál a mai zene ellen. Abszolút semmit a cirkuszból!” A zeneszerző egészségét tekintve torokrák operáción esett túl akkoriban, évekig halálfélelem gyötörte ezek után - tehát szembe kellett néznie saját halandóságával. A társadalmi hátteret nézve Európa az I. világháború küszöbén állt, s ennek hangulatát Sibelius átérezte, aggodalom hatotta át embertársaiért; melyet még inkább tetézett, hogy az előző század éhínsége miatt a skandináv népek szenvedtek, kéregkenyeret (fák kérgét) kellett enniük a túléléshez – a szimfónia másik neve ezért lett Barkbröd symphony. Akkoriban értetlenség, ambvivalens megnyilvánulások érték a mestert a mű bemutatása után – Sibelius ezt felelte: „Nem találok egyetlen jegyzetet sem, amit eltávolíthatnék, és nem is találok hozzáfűznivalót. Ez erőt és elégedettséget ad nekem.” Wettenhovi-Aspa finn író „Kozmikus szimfóniának” nevezte el a művet. Ez a munka tele van intuícióval, mely a tudattalanból fakad: Sibelius a saját sorsa mellett érezte azt a baljós légkört, mely 1914-ben világháborúvá robbant. A kor nagy pszichoanalítikusai leírták, hogy Sibelius IV. szimfóniája a pszichoanalitika egyik legfigyelemreméltóbb dokumentuma, nincs még egy zenei alkotás, mely ily hűen mutatná meg az introspekciót, Freud és Jung felfedező útjait a tudattalanban, a homályos álmokban – így lett a szimfónia negyedik elnevezése: „A pszichológiai szimfónia”. Ahogy Sibelius mondta:„Egyes zeneszerzők rózsaszín pezsgőt adnak a hallgatóiknak. Én tiszta forrásvizet.”

A zeneszerző ebben a műben megváltoztatta az addig szimfóniákban szokásos tételsorrendet. Elemezéseim alapján azt állapítottam meg, hogy a IV. szimfónia négy tétele párhuzamba állítható a pszichogén halál négy stációjával: a II. tétel a szociális visszahúzódás, a IV. tétel az apátia, a I. tétel az abulia, a III. tétel pedig a pszichogén akinézia időszakát jeleníti meg zenei nyelven - a III. tétel végén külön kiemelve a „hamis ébredés” és a végső elmúlás jelenségét. Az újjászületést a pszichogén halálból pedig Sibelius V. szimfóniája testesíti meg.

Az V. szimfónia keletkezése kapcsán elmondható, hogy az előbbiekben részletezett IV. szimfóniája megírását követően Sibelius határozottan döntött, hogy „a harmonikus zenei nyelv keretein belül folytatja munkáját, és a makrostruktúra illetve a hangszeres színezés területén keres új utakat” Hannu Lintu szavaival élve. Sibelius így szólt, mikor V. szimfóniáját átírta: „Szerettem volna a szimfóniámnak egy elevenebb formát adni”. Az V. a mester egyetlen szimfóniája, melynek az összes tétele a fényes dúr hangnemben íródott. „A fény a világ minden sötét zugát beragyogtatja” ebben a szimfóniában, ahogy szakértők nyilatkoztak róla - vagyis a nem ragyogó ligetet ragyogóvá tette. Jean Sibelius szavai az V. szimfóniája kapcsán: „Isten egy pillanatra kinyitja az ajtót, és zenekara eljátssza az Ötödik szimfóniát. Kezdem látni a hegyet, amelyre biztosan fel fogok jutni.”

Sibelius zenéjének az érzelmek titkos mélységeibe való behatolásáról és gyógyító hatásáról sok rajongója beszámol napjainkban is.A nem ragyogó liget




dr. Varga Réka











Realizzazione siti web www.sitoper.it